Haldokkló sejtjeim szomjazzák őt,

De az a bizonyos láng nem ad hőt.

Ezernyi miért szakadt ki torkomon:

(Miért nem élhetünk te meg én boldogon?

Miért nem lehetek én kit neked szántak?

Miért nem tudhattam őt soha sajátnak?

Miért nem loptál el a világtól magadnak?)

Csak válaszolta:hazugságok még akadnak.

Az arca,mint mindig közönnyel,némán semmibe meredő

A világot soha nem szerető,s engem feledő.

Legmélyről mégis csodálva bámulom “a testet”,

Ki csak csöndben elejtett,majd festett

egy másik lényt a szívébe,de mégis

Számomra ő az éltető fétis